Erős a sodrás és elvisz az ár, más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked őrzöm, szívembe temetem, bárhova bújsz, én sosem feledem. 

Ezt az sms-t küld el annak, akit szeretsz, akit gyűlölsz, akit kedvelsz, vagy akit meg szeretnél kapni, aztán gondolkodj el azon, hogy te miért kaptad. 

Fontos üzenetem van a számodra: amikor írom, rád gondolok, amikor küldöm rád gondolok, amikor megkapod rád gondolok és most is rád gondolok. 

Valahol messze, valahol távol, valaki szíve teérted lángol. Emléked egy hű szív hűségesen őrzi, ha te is szereted, írjál választ neki. 

Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog a könnyem. 

Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elveszítselek. 

Van álom, mely szebb mint a többi. Van álom, mely többet tart mint a többi. De a legszebb álmom ahhoz kötödik, aki most e sorokat éppen olvassa. 

Átölel a gyönyör, eléget a mámor, azt kívánom tőled, légy az enyém százszor. Ha idebújsz mellém, el nem engedlek, mert én téged örökké szeretlek. 

Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem. Mindig itt vagy velem, mégis oly távol, csak én tudom, hogy mennyire hiányzol. 

Ha álmodom, nem tudom, hogy mi a jó és mi a rossz. Ha álmodom nem tudom mi az álom és mi a való. Ha álmodom, nem tudom mit miért teszek, csak azt remélem, ott veled leszek. 

Minden vágyam együtt lenni veled, csókolni a szád, nézni a szemed. Szeretnélek úgy, ahogy csak lehet, érted tenném, és mindig csak veled. 

Úgy szeretnék sokszor vándorfelhő lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni. Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat. 

Néha rám gondolsz és tudod, hogy messze vagyok. Csak bízzál bennem, mert én is rád gondolok. Utam bármerre is vezet, az én szívem mindig csak téged szeret. 

Mióta megismertelek, azóta szeretlek, rabul ejtett ragyogása csillogó szemednek. Messze vagy tőlem, de nem vagyok árva, mert itt vagy velem, a szívembe zárva. 

Ha van egy szív, mely érted dobban, szeresd őt mindenkinél jobban. Mert ki tudja, lesz-e idő, mikor fáj a szíved érte, de már késő. 

Este, ha kigyúlnak a fénylő csillagok, úgy fáj, hogy te ott és én itt vagyok. Felsír bennem a hozzád hívó vágy és rólad álmodom át az egész éjszakát. 

Te vagy a nap, mely lenyugszik este. Te vagy a hold, az éjszaka teste. Te vagy a csillag, mely a szemembe ragyog. Tudd meg, hogy szeretlek nagyon. 

Hét csodája van a világnak, hat földrész, öt sarka van a pentagonnak, négy levele a lóherének, három ócean, két szemünk van, de belőled csak egyetlenegy van. 

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor annyira hiányzik nekünk valaki, hogy ki szeretnénk őt szakítani az álmainkból és úgy igazából meg szeretnénk ölelni. 

Gyűlölöm a napot, mert érinthet téged. Gyűlölöm a holdat, mert veled lehet éjjel. Gyűlölöm a vizet, mert ajkadhoz érhet. Elmondani nem lehet, úgy szeretlek téged. 

Ha egy érintésed fájna, és a pokolba jutnék érte, egész életem veled tölteném és nevetnék a tűzben. 

El szeretném mondani, hogy szeretlek téged, eszemben vagy, bárhová is nézek. Szeretnék a szemedbe mélyen belenézni, és elmondani neked, nélküled nem érdemes élni. 

Van egy álmom, amelyben a legfontosabb szerepet neked szánom. Ha egyszer valóra váltom, én leszek a legboldogabb a világon. 

Te vagy az egyetlen ki örömöt okoz, nélküled az életem egy bezárt doboz. Várom a percet, mikor újra láthatlak, s a dobozból kitörnek a titkos vágyak.

Egynap kérdem,van e levelem?

Hiába várom Tőled,Te már nem írsz nekem!

Nem írsz,hisz miért is írnál,

hisz én vagyok az kit búcsú nélkül elhagytál!

Sebes volt a szívem,de kezd már begyógyulni!

Rájöttem,hogy nem érdemes hinni,

Mert én hittem, s Te elbíztad magad!

És a nagy elbízásban hazug lett szavad!

Mikor veled voltam,boldog volta,

mikor egyedül voltam,utánad vágyodtam!

Mostmár tudom mit jelent szeretlek!

Hisz abba csalódtam kit igazán szerettem!

El sem tudom hinni, hogy amióta ismerem,

Engem rajta kívül nem tud érdekelni senki sem.

Nem tudok egy fiúra sem úgy nézni, mint rá,

Minden megfogott benne, pedig barátnője is van már.

Ahogy rám néz, a szívem kétszeresen ver,

Ahogy hozzám ér, el száll a képzeletem,

S azt gondolom, hogy Ő csak Nekem van,

Engem szeret mindenkinél jobban.

De olyan szörnyű, hogy ez nekem egy olyan álom,

Ami lehet, hogy nem is teljesül a világon.

Viszont harcolok a szerelméért ezt ígérem,

Vele szeretném tölteni a legszebb perceket.

És ha sikerül elnyernem a szívét,

Mindent megteszek, hogy ne lehessen senki másé!

Eszembe jut az a fehér rózsa,

amit adtál május elején.

Azt mondtad,hogy hűségünk virágát

fogadjam el,s legyen az enyém.

Én a rózsát eltettem emlékbe,

s ezer csókot leheltem reá.

Ezer csók a szirmait kísérte,

boldogságunk pár hónapra rá.

Aztán jött egy boldogtalan óra,

boldogtalan novemberi nap.

Amikor a hűségünk virágát,

széttépte a bűnös pillanat.

Én azóta gyűlölöm a rózsát,

s mind azt ami fehéren virít.

Őszi rózsa lett az én virágom,

mert az nincsen május elején.

Eszembe jut az a szavad néked,

amit mondtál május elején.

Azt mondtad,hogy nagyon szeretsz engem,

így még talán nem is szerettél.

Gyermekünket felfogom nevelni,

úgy ahogyan magam akarom.

S ha felnő elmesélem néki,

hogy az apja régen elhagyott.

Visszajönnél de már akkor késő,

engem a sír már magába zár.

Alkonyatkor gyere ki majd hozzám,

temetőben lesz az én hazám.

Két karoddal öleld át a fejfám,

könnyeiddel öntözd virágát,

s jusson eszedbe majd egyszer néked,

hogy egy kis lány igazán szeretett téged.

Sajnálom sajnálok mindet amit tettem,

De ‎ezt jóvá tudom nem tehetem!

De mégis szeretném bocsánatom kifejezni,

E versikébe mindent elmondani!

Szeretném ezzel is szeretettem kimutatni,

E pár sorral egy fejezettet lezárni!

Egy új életet kell kezdenem,

De tudom ezt nélküled kell megtennem!

Bár most összetört a szívem,

De darabjait újra összeszedem!

Majd megfogod látni,

Hogy nélküled nehezen de tudok élni!

Ha majd egyszer rám fogsz gondolni,

Tudd azt hogy én túl fogom élni!

Néha viharokba ütközöm,

De hidd el majd ezt is kikerülöm!

Már nem fogod fogni a kezem,

És rám szólni ezt ne tegyem!

Nehéz kimondani,

De most búcsút kell venni!

Ámor, holmaradsz amikor kelenél?

Ámor, miért csak akkor jösz mikor szeretnél?

Pólyás gyermek szúrós nyilakkal.

De könnyen eltalál ha úgy akar!

Könnyes a szemem hogyha nem vagy velem.

Ámor eltalálta szívem, de a tiédet sosem.

A szerelmet feledjük, hisz úgy sem engednék.

De mégis ez a tudat tesz minket emberré.

Oldal: Szerelmes versek
www.eviesrekablogja.hupont.hu - © 2008 - 2024 - eviesrekablogja.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat